Az egyetemisták körében a szakmai gyakorlat, amolyan ugródeszka, a tényleges munkába állás előtt, ahol letesztelhetik tudásukat, belekóstolhatnak abba, hogy mi is vár majd rájuk a jövőben és sok új, eddig ismeretlen dologgal ismerkedhetnek meg. Így történt ez velem és gyakornoktársammal is.
Kovács Dávid beszámolója
Sok olyan esetről hallani, ahol a céghez felvett gyakornokoknak nem sok tennivalójuk akad, nem igazán foglalkoznak velük, vagy csak szimplán nem azt a feladatot kapják, ami szakmájukhoz illene. A Marktsoft esetében szerencsére nem ez volt a helyzet. Az első naptól fogva lehetett érezni, hogy egy olyan cég berkeibe kerültünk, ahol törődnek a gyakornokokkal. Az első 1-2 hét folyamán bővebb betekintést kaptunk abba, hogy mi is lesz a feladatunk (jelentkezés során már esett pár szó erről, ami jól mutatja, hogy már hónapokkal a kezdés előtt nekiláttak feladataink kitűzésének), így amellett, hogy elkezdtük a szükséges technológiák megismerését, már gondolkozhattunk azon, hogy hogyan is lehetne megvalósítani a feladatokat.
Várjunk csak… „gondolkozni azon, hogy hogyan is valósítsuk meg a feladatokat”? Valóban, a Marktsoft esetében, legyél akár csak egy gyakornok, meghallgatják a véleményed. A rendszeres meeting-ek során (heti legalább 1) mindig átbeszéltük, hogyan is áll a feladat, mik az aktuális problémák és ezekre mi lehet a gyógyír. Szinte mindig volt valami megoldásunk a felmerülő problémákra, melyeken, ha néha finomítani is kellett, mindig elismerő szavakat kaptunk, így szinte rögtön a gyakorlatban is alkalmazhattuk őket. Ha bármikor kérdés merült fel, vagy egy új problémába ütköztünk, a kollégák szinte azonnal álltak rendelkezésünkre. Gábor mellett (akinél jobb főnököt keresve se találhatsz), ha bármi problémám akadt, Ferihez és Mátéhoz nyugodt szívvel fordulhattam, ami persze jó volt, hisz mellettük éltem az elmúlt 2 hónapban. Ha már segítő kezekről van szó, meg kell említsem Tihamért, Bettit, Robit és Gézát is, akik a szomszéd szobában elfoglaltságaik mellett, bármikor időt szakítottak ránk, ha a szükség úgy hozta. Ezen felül nem szabad megfeledkeznünk Olgáról sem, aki amellett, hogy vidám hangulatával mindig besugárzott minket, mindenféle ügyes bajos dolgainkat (mint papírok, események stb.) is intézte, így nekünk csak a munkánkra kellett koncentrálnunk.
Feladataink kapcsán persze nem mondhatok sok konkrétumot, ám annyi biztos, hogy olyan feladatot kaptunk, mely kellő hozzáértés, türelmet és jó átlátást igényelt. Nagy vonalakban le kellett választanunk egy meglévő rendszert a vállalatirányítási szoftverről, ami mindkettőnk számára új és érdekes feladat volt. Ennek megvalósításához, főleg C# (azon belül is ASP.NET), SQL és esetenként hagyományos webes (HTML, JS) technológiákat használtunk. Úgy hiszem, a feladat jó kihívás volt, melynek megvalósítása során sok új ismeretre tettünk szert, nemcsak az esetleges új technológiák, de az ilyen nagyobb, összefüggő rendszerek átlátása terén is. A kemény munka persze mit sem ér, ha az ember befásul. Bizton állíthatom, hogy a Marktsoftnál ilyen problémák nincsenek, hisz minden nap öröm bemenni dolgozni. Gyakorlatilag nem emlékszem olyan napra, ahol ne nevettem volna egy jót. A hangulat semmihez sem fogható, ami azért nem rossz, ha már az egész napodat a munkahelyen töltöd. Szinte minden dolgozó nyitott, barátságos, jó humorú és segítőkész. A közös ebédek során mindig összejött a társaság, mely során jókat beszélgettünk, sőt, néha még fagyizni is elmentünk, mert hát mért ne.
Így az utolsó napokban egyrészt örülök, másrészt szomorú vagyok. Örülök, hisz egy olyan multinacionális cég tagja lehettem, ahol kibontakozhattam, új ismereteket szerezhettem, mindezt egy olyan környezetben, mely kellő kihívásokat állított elém, mindig segített és hangulatával mosolyt csalt az arcomra. Másrészt persze szomorú vagyok, hisz fájó szívvel hagyom ott a Marktsoftot, mivel tudom, hogy talán ideiglenesen is, de ezen szép napok a végéhez értek.