A döntés gyorsan jött; a határidő, amelyet az elhagyásra kaptunk, még annál is szorosabbra sikerült. Évek óta éreztük, tudtuk, hogy be fog következni ez a pillanat, de most itt van. Bő két hónap, ennyi. Keressünk helyet úgy, hogy beköltözhető, használható is legyen, mire oda kell mennünk, de az igényeinknek is megfeleljen. De egyáltalán milyen igényeknek?!?

Az irodánk, ahol most vagyunk, kicsit a bölcsőnk volt, a gyerekszobánk, itt nőttünk fel, itt kerültünk növekedési pályára, itt szocializálódtunk – ismertük, ismerjük minden baját és nyűgét, de a hosszú „együtt töltött” idő alatt kiismertük, megszoktuk és ráadásul megbocsátóak is vagyunk. Része volt az életünknek. Kicsit olyan, mint az első gyerekkabát, amely kirepedésig hordásra kerül. Na de az új, az milyen legyen? És egyáltalán hol legyen?

Ha rövid az idő, a legnagyobb pazarlás, ha késlekedünk a döntésekkel. Nem dönteni a legnagyobb luxus – rossz döntést lehet korrigálni, de egy meg nem hozottat…
Szóval a környék eldöntése. Ha lett volna időnk, fel tudtuk volna mérni, hogy mekkora az a sugarú kör, ahová még menve senkinek sem fáj, pontosabban fájdalomvektorok-eredője lehetőség szerint nem nagyobb, mint a mostani helyen. De a közvéleménykutatáshoz idő kell. Az pedig nincs. Tehát maradnánk itt, de nem lehet, akkor minél közelebb legyünk a mostani épületünkhöz! Egy olyan kerületben, ahol jelenleg alig van szabad iroda. Igen, másfél-két év múlva itt lesz a legtöbb, hiszen más is látja a helyzetet és épít. De nekünk most kell!!!

Sikerült néhány lehetséges helyszínt találnunk – a kollégák elképzeléseit, cégünk sajátosságait ismertük, szerencsére ezen nem kellett filozofálnunk. Természetesen tudjuk, hogy tökéletes iroda nincsen, talán még akkor sem, ha korlátlan büdzsével magunknak építenénk.

Na de mégis, mekkora legyen, mennyit béreljünk? Három évnél rövidebb szerződést senki nem ír alá, akkor sem, ha semmi extra igényünk nincsen a falak átrendezésére. Az idén nagyot bővültünk, de akarjuk-e, tudjuk-e tartani a létszámot? Százalékosan, vagy abszolút létszámmal vegyük a bővülési tempót? Mi várható a piacon? Mennyire stabil az ügyfélkör? A jelszó: tervezzünk! Nem, nem irodát még, hanem üzletet. Szóval egyeztessünk, kalkuláljunk, hogy hol is szeretnénk, lehetünk, kellene lennünk létszámban egy, kettő, három év múlva. Ez bizony nem egyszerű… Az elején nagyon szellősen, a végén zsúfoltan? Ne de mennyire szellősen és mennyire zsúfoltan, hogy még a költsége is vállalható legyen? Végül megvan a „szám”, tudjuk mit tudunk vállalni anyagilag is – kétszer akkora helyre menjünk, mint most vagyunk!

Így már természetesen a lehetséges helyszínek száma minimumra csökken, de szerencsénk van, három perc sétára lesz egy üresedés egy hónappal az elhagyási határidőnk előtt! Bingo! További örvendetes tény, hogy az új helyszín adottságai olyanok, hogy vész esetén átmenetileg az optimálisnál is több kollégát is el lehet úgy helyezni, hogy a komfortérzet csak lineárisan csökken, s nem exponenciálisan, mint a mostani helyünkön. Csapjunk bele!

Így béreltünk irodát a Dél-Buda Centerben, a Fehérvári úton 😊 A kialakítás, bútorozás tervezéséről és a költözés gyötrelmeiről majd a folytatásban!